hogyan éld meg az életed

Mostanában sokan választanak... kik önkezűleg halált, kik ideológiát, pártot, házastársat, lakóhelyet, barátokat etc...Csak egy apró kérésem lenne. Nem lehetne úgy választani, hogy a választó attitüdjei ismerete nélkül, ne húznánk rá a vizeslepedőt? Ne hordanánk le mindenféle tudatlannak, csak azért mert nem úgy választ, ahogy azt mi tennénk? Csak úgy szimplán elfogadni, hogy ki, mit, mikor és miért csinál. Nem azt mondom, hogy a véleményt titokban kell tartani.. Csak azt, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan. És, ha valaminek örülni kell, vagy csak lehet... örüljünk már! Könyörgöm! Mert történnek örömteli választások is. Pl. nálam is.

Köszönöm a magam nevében is. Mert én is választottam. Valakit.

 

Üdv.: Egy menyasszony.

Hol lehetsz, ki alig pár napot

voltál részem, s gyújtottál csillagot...

Merre vagy, te fiúlány

Ki húsomban nyomot hagyott

S elmúltál, mint szivárvány...

 

Szememben megmaradtál, láttalak...

Teljes szívemből vártalak...

De sürgős dolgot kerestél

Isten melett várt száz alak,

Mind kit eddig szerettél.

 

Elmentél,

de örök nyomot hagytál bennem!

Te! Ki meg sem születtél!

 

/cosita, 2009.11.15, vasárnap/

Elvitt az ősz, pedig ő hozott
Megfogott és távozott
S hideg új szél fújta szét
Az összehordott szenvedélyt
Eltépve a láncokat
A hűségnek utat mutat
S én bízva a télben
S a korai sötétben
Mint falevél ki porrá lett
S a fagyra ügyet sem vet

Megtalálom álmomat.

COSITA 2009.10.15

Megzenésítené valaki? Csak úgy. Tét nélkül. Én is úgy írtam. Kissé kocsmai íze van a dolognak, de ez jött most ki belőlem... :-)

 

Számtalanszor éltem mások életét

Nem érdekelt magam merre szórom szét

Minek vagyok itt, mért dobott le az ég

Csodálkozva nézek én

Másokra és feléd

 

Végig virrasztottam sok-sok éjszakát

A hajnal egyre többször egyedül talált

Arra gondoltam, hogy nem leszek elég

senki nem számít rám

sodródom csupán

Refr.:

 

De most itt vagy és félek

Nélküled én már nem élek

te vagy az utolsó tánc

Mert elszaladtak az évek

 

Együtt biztos, hogy könnyebb

Lehet az életünk még szebb

Nem futok én többé már

Lelkem békére vár

 

/cosita, 2009. 09. 21./

 

 

Szabad vagyok.
Mint a madár, mint a szél
ágaimat bontogatva
fa vagyok, mi Napig ér.

Szabad vagyok.
Mint az eső, mint a felhő
vízből lettem, hóból gyúrtak
hóhattyúvá mint a kő.

Szabad vagyok.
Mint a tenger, mint a szellő
türkisz mélység, tiszta kékség
eredendő őserő.

Szabad lettem.
Mint a rabok, mint a papok
lelkeikben szárnyalók
ezer éve s még ezerig
bátor csillaglány vagyok....

 

/cosita 2009.08.03/

Hajnal van.

A földön ülök, s csak fáradt szuszogásod és az autók zaja miatt tudom, hogy még hallok…

Csak a cigaretta parazsa világítja meg arcomat, csak a füst az, ami ébren tart…

 

Mikor történt, hogy elvesztettelek?

Ezen töprengek, miközben még hallom fülemben a „Szeretlek”-et amit csak néhány perce sújtottál rám.

 

Csak ülök.

Hidegfronttól fájó fejem, vesém, fáradtságtól leragadó szemem se döntenek úgy, hogy jobb lenne aludni.

 

Mi lenne jó?

Ha felébrednél magadtól, és átölelnél, és „szeretlek” nélkül szeretnél… testeddel. Ha a tűz, ami itt parázslik is hideg jéggolyóvá válna, mert te átölelsz.

 

Ébredj!

Mondom magamnak. Oltsd el az egyetlen fényt adó tüzet, és merülj álomba. Talán a holnap. Holnap majd… jó lesz, és nem csak 7 percig égek majd ujjaim közt…

 

cosita

Három napja láttalak..Most megint a magány homályán át személem a világot, s önmagam. Azt hittem, rosszabb már nem lehet, mint 212 húsbamaró, fájdalommal teli éjjel egyedül. Pedig van rosszabb. A közöny, a gyávaság, a bú, s a bánat. Mindaz, mi elért, mert te elmentél.

Itt vagyok. Látok, érzek, fáj...

Mégis, mint madár, kinek lába földet nem ér lebegek a felhők közt, és a szúró fájdalmas szél tépi szárnyamat, eső mélyíti ráncaimat.

Nincs zene, nincs vágy, nincs béke.

Bárcsak hamar jönnél, és átemelnél hegyeken, elmélyednél bennem, s én rádtehetném fejemet, csak lélegeznénk, csak aludnánk, csak csend, csak meleg lenne.

Nem kívánok mást, csak, hogy úgy -hogy is mondjam- csak hogy úgy... legyek....veled

 

/cosita/ 2009.05.20

A kör, az egy egész…. Önmagába visszajutó anyaghalmaz. Az újrakezdést szimbóluma, a végtelenség jelképe. Ha körbevesz egy kör, akkor be vagy zárva, mert nincs rés, amin kibújhatnál… okoskodhatsz, ügyeskedhetsz, de nem fog menni….

Félek a körtől…

 

Tegnap kaptam egy kört… arany kört. Bezártak….

Mitől van úgy, hogy bennem az élet meg megáll…

S majd újraindul, lendületet véve

Hogy írjam le, mi mindig megtalál?

Anélkül, hogy engedélyt kérne?

Sok a gond, meg a szenvedés e Földön?

Ezért van így mindig énvelem?

Vagy, mert tövig rághatom én a körmöm,

Mégis, mindenkor újra és újra ez jut énnekem…

 

Egy szó, mint száz, vagy száz szó, mint egy

Itt van megint, mit másnak csak egyszer ád az élet

Felkavaró, gyomorszaggató szent elegy

Mi elhoz a napjaimba minden jót és szépet

Felhőket és illatokat, hangokat és színeket

Kedves gesztust, bizodalmat, szóval… teljes életet

 

Meddig lesz így? Mindig újra kezdhetem?

Vagy egyszer csak elfogy a tűz mi belül éget

Ott állok majd, s reszketek

És már sehol sem látlak téged, ki melengeti lelkemet

 

Félek. Vajon jobb nekem az, amit már régóta ismerek?

De hajt a vér, az a rossz…. És míg világ a világ

Rendületlenül, újra és újra, BOLDOGAN SZENVEDEK….

 

/cosita/

 

Nem vagyok egy gazdasági ember... inkább olyan felhasználó féle. De nekem is vannak pénzügyeim, ugyanúgy mint másoknak. Mivel a közszférában dolgozom egy ideje, ezért engem is érint a mostani "elvonókúra". Végeztem egy rövid kis számítást:

Azt mondja:

ha 2009-ben nem kapunk 13. havi fizetést, az nagyjábó 60 milliárd forint megtakarítást jelent az országnak. legalábbis ezt mondja a hír. Osztottam szoroztam tehát, és mivel 700 ezer ember juttatásának a megvonásáról van szó, könnyű kiszámolni, hogy az cirka 86 ezer forint/fő. Tudom, könnyű azt mondani, hogy vegyék el mástól, mert hát a mai világban kitől???? ennyi pénz igenis számít a családoknak. Globálisan gondolkodva, és nem csak a saját pénztárcámat őrizgetve persze tudom, hogy szükségesek az ilyen intézkedések. Azt is vágom, hogy most "mutatni" kell kifelé valamit. Na de ne így... kéremszépen. Utálom, hogy a nem közszférában dolgozók, most dörzsölgetik a markukat: Na most megkaptátok... nektek még köztisztviselők napja is jár, meg a sok juttatás: ebédjegy, ruhapénz, bérlet stb. hát azért köszönöm szépen. ha egy multicégnél dolgoznék, kb. a kétszeresét keresném annak, amit itt kapok, mindenféle juttatással együtt. Ja, igen. Én választottam. Valóban. De azért mondjuk meg őszintén. manapság az ember már nem választhat. Örül, ha olyan helyre kerül, ahol megbecsülik, és időben kifizetik. Szóval, nem kell a közszférára haragudni, és nem kell mindent innen megspórolni. Ha elmondanám milyen felelősséggel járó munkát végeznek egyesek fillérekért, akkor nem sajnálnák tőlük azt a kis juttatást... Remélem, nem vonják meg a 13. havi fizetést, és találnak más megoldást. Én részemről havi 2000 forintnyi ebédjegyről, hajlandó vagyok végérvényesen lemondani, amennyiben az ország biztonságához így hozzájárulhatok. a ruhapénzemből is vonjanak le, mit bánom én, csak ne érezzem egyszerre, havi szinten a megvonást. A fogyókúrámat ne más, én szabjam meg. Főleg, hogy szerződést írtunk alá mindannyian.... egyoldalú szerződésbontás esetén pedig, tudjuk, mik a következmények.

Liszt Ferenc tér mellett, Paulai Ede utca. Kellemes kis pincehelység, olyan kis hangolatos, meghitt. Olyannyira, hogy a főnökasszony kijön a vendégekhez, és beszélget velünk.... egyébként ő az aki főz. kedves pincérlány, drága jazzista a zongoránál, aki úgy kísári a prímást, mintha csak Járókát hallanám gitározni... Olyan volt ott lenni, mintha otthon lettem volna.. Hát rég volt már amikor cigányzenészek kísértek, mikozben a nótámat énekelem.... (titkos). Egyszóval jól éreztem magam. a legkedvesebb barátaim voltak ott... őket sem zavarta, hogy a rántott hús mirelit volt, a szénsavmentes ásványvíz nem üvegből, hanem a csapból került a pohárna, a pezsgőt, miután kikértük, a pincérlány hozta a boltból. az estet végülis az koronázta meg, amikor a jól belátható kisebb helységben a tulajdonos-szakácsnő, úgy ahogy volt lefeküdt és elaludt... :-)

Azt hiszem ez az én helyem. Esküszöm, ha elfáradok, biztos találnak nekem egy kis zugot, ahogy aludhatok én is egy kicsit... Ha bármire szükségem lenne, kimennek érte a boltba... Teljes körű kiszolgálás...

No de egy szónak is száz a vége: Köszönöm Ildinek és mindenkinek, hogy tegnap eljöttek. Ja és Jutka néninek a GIERO-ból. Megyünk máskor is... de asszem előre leadjuk a rendelést :-)

 

Határaimat feszegetve várom a holnapot. 37 leszek.

Csak a hajam őszülésén, és fizikai fájdalmaimon keresztül jelentkezik az öregség. Egy hajfestés és nyugtató után huszonöt vagyok. Testben, lélekben. Nadrágjaim feszülnek rajtam... ez is valami. Bár az is lehet, hogy az évek alatt felhalmozódott zsír az, ami feszesen tart... és még mondja valaki, hogy nem szép a zsír... életem derekán (már megint az alkatom...) átgondolom, mit kellett volna másképp. Nem is tudom. Talán mindent. Lehetne nagy házam egy tengerparton... lehetnék híres énekesnő, vagy még híresebb híradós. Helyette ide írok a blogomba, és álmodozom a lehetetlenről... valamiről, és valakiről. egy újrakezdésről, vagy egy könnyebb jelenről.. (már megint a testzsír indexem). Mitől jó, hogy itt vagyok, ahol vagyok? hogy 37 vagyok? MITTUDOMÉN.Majd megmondom egy év múlva, amikor 38 leszek.. visszasírom én még ezeket a pillanatokat.......

Kedves nézőim, olvasóim!

Engedjétek meg, hogy lemélyebb bocsánatkérésemet fejezzem ki, elmaradásaim, eltűnésem, felszívódásom, érdektelennektűnőségem, valamint szellemi tajgaságom okán.

Most, hogy ezen túlestünk.. informállak benneteket, hogy legutolsó bejelentkezésem óta némi (180 fokos) változáson, mondhatnám úgyis transzformáción estem át. Vagyis, nemis estem, sokkal inkább én magam vettem kezembe a sorsomat.

Igazán, nem dicsekvésként mondom, de a következőket bírtam elérni az elmúlt mintegy 3 hónapban (ide sorolom még, a tőlem független, pozitív és negatív történéseket is, csak azért, hogy kerek legyen a kép)

1. Köztisztviselő lettem! A Szociális és Munkaügyi Minisztériumban. Na ezt kapjátok ki!

2. A nagyzenekarom (Barrio Latino) túl van néhány, igazán sikeres fellépésen! Azért ez se semmi, hiszem Magyarország legnagyobb latin zenekaráról beszélünk ám.

3. A kisfiam harmadikos lett! És majdnem akkora mint én. Na ez mondjuk nem mérce, az én 163 centimmel...

4. na most jön, az ámulás bámulás......... 9 kilótól szabadultam meg!!!!!!!!! És ez még fokozódik :-)

5. Lacim, elmegy hajóra. Örülök. Világot lát, jól keres majd stb... majd meglátjuk, mi lesz, ha visszajön. addig inkább örülünk ugye.

6. Talán ezzel kellett volna kezdeni... nyelvvizsga, diploma (bár rég megvolt, de nyelvvizsga hiányában nem adták oda ezek a.......... kedves emberek a suliban)

 

hát, ennyi. Jó kis nyár. Nyaralás kevés volt, de azért jó. Gyulán, Tamásiban, no meg itthoni progikkal. És, ha az ősz is ilyen lesz, semmi okom panaszra!

 

Mottó: " Nagyon fogok vigyázni magamra, mert belőlem csak egy van. Mások sokan vannak, ők könyebbe pótolhatók."

Puszilok mindenkit! A.

Mitől lesz nő egy nő. Van neki keze, lába, melle, hosszú haja, vékony hangja stb. Ez az elsődleges benyomásunk, és ez alapján szinte teljes biztonsággal felállíthatjuk diagnózisunkat... nővel hozott össze a sors. Ott már egy kicsit gondolkodóba estek néhányan a történelem folyamán, amikor rövidre vágott hajjal, nadrágban, esteleg szivarral a szájukban jelent meg a nő, olyan helyeken és pozíciókat betöltve, ahol ez addig nem volt szokás. Na és ezután jöttek a férfiak, akik hosszúra növeszett hajjal, esetenként szőrtelenített, szoláriumozott külsővel kezdték jólérezni magukat. Hogy a fülbevalóról ne is beszéljek...Hol húzódik a határ a nő és a férfi között, ha a külső jegyek alapján alig tudunk különbséget tenni. Viselkedés? Érzelmi beállítottság? Gesztusok? Mi az, ami alapján jól elkülönülve tudjuk bekategorizálni a nőket és a férfiakat. Vagyis mitől nő egy nő, és mitől férfi egy férfi... várom kedves hozzászólásaitokat!

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... ...egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
/Veronica A. Shoffstall/

Minden párkapcsolatban kialakultak egymást becéző nevek. Vannak akik a jól bevált szavakat részesítik előnyben, de hallottam már olyat is, amitől kirázott a hideg. Na ezeket szeretném csoportosítani, és valahogy személyiségjegyeket melléjük fűzni. Nézzük!

Drágám, szerelmem, életem....némely pasi képes ilyen gyönyörűeket mondani. Fantasztikus. Minden nő erre vágyik. Ismerek egy kedves fiatalembert, aki ilyen szépséges megszólításokkal illeti a barátnőjét, de egy vita alkalmával csak úgy egyszerűen azt mondta a lányra: "köcsög". :-) Ezt egyszerűen csak viccesnek tartom, számomra ez a megmagyarázhatatlan kategória. Fel sem háborít, hanem...elájulok a röhögéstől, annyira primitív. A lány persze nem ezt tette...Az ily módon becéző nők is képesek cifrákat mondani az tény.

Aztán vannak, akik az állatneveket favorizálják: Nyuszikám, cica, cicamica, kutyuska, mackó...meghalok. Ezek az Animal Planet-e élnek vagy a Földön? Na persze azért arrrannnnyossssh.

És azok, akik így becéznek? Baba, bébi, bébike, picike...Ezek nem pedofilok véletlenül? És van az ellentéte: Anyuci, apuci. Meg is őrülök. Van olyan aki ezt az ágyban is képes a kedvese fülébe sugdosni? Mert akkor orvosnál a helye. Persze megértem a kisgyerekes párokat, akik azért hívják így egymást, mert különben a gyerek is Miklósnak, meg Erzsinek szólítaná a szüleit. Na de ezt nem kellene nyilvánosan, és intim hangulatban is használni...

Mik is vannak még? Nem is tudom, de várom a cifraságokat!

Addig is maradok az Andi, Andika, Kicsim, jelző mellett...Köszi, ennyi elég lesz.

Hiszek egy jobb, szebb, tisztább világban, az emberek méltóságában

az állatok túlélésében, az öregek biztonságában

 

Hiszek a családban, a testvéri szeretetben

a példamutatásban, a szülők tiszteletében

 

Hiszek a barátságban, minden mosolyban

símogatásban, és egy jó vacsorában.

 

Hiszek benned, és bennem.

nem kell más hozzá csak hit, magamon mindig erőt veszek

Ezért amíg világ a világ én addig ...

 

Hiszek, hiszek, hiszek.

 

Elmegyek templomba....mindig megfogadom. De manapság az ember lánya annyi helyre mehet. Kezdhetem a katolikus egyház megszokott, szép tornyos templomában. Padok között, térdelve, szoborhoz imátkozva, kellő pátosszal kérhetem az Urat, hogy segítsen. De, ha ez nem lenne elég trendi, mehetek a "gyülibe". Ott aztán megjelenik a szentlélek. Betölti a teret. Mindent megkapok, amire vágyom, térdelnem sem kell, és jobbnál jobb, hamar megjegyezhető rockra mélyülhetek el...magamban. Ezt még megspékelhetem azzal, hogy vasárnap délután kimehetek Erzsébetre, ahol drága cigányzenészek nyomják a dicsőítő zenét a fülembe. Na itt aztán megjön a megváltás. Hótziher. De lehet, hogy bkv-zni kellene egyik nap, mert akkor J. tanúi elmondanák a jóhírt egy perc alatt. Az öltönyös fiatalemberek is eligazíthanak zavaros életem útján. Feltéve, ha jól beszélek angolul, és elhiszem, hogy amerikaiak, itt rendes kis országunkban átültethetik hitüket belénk...Ja! És ki ne hagyjam, az aluljárók fantasztikus lehetőségét. Miszerint tömegben, hajléktalanok és más járókelők között mélyedhetek el, és kaphatok feloldozást. Most hirtelen nem jut több eszembe. Elég sok dolgot felsoroltam azt hiszem. Talán most már értitek, miért maradok itthon, és befordulva éjjel, miért csöndben, magamban mondom el bánatomat, örömömet...

Kedveskéim!

Milyen az amikor minden rendben van? Olyan csak akkor lehetséges, ha az ember nem vágyik szebbre, jobbra, többre. Ha megelégszik azzal amit kimért rá a sors. Én sajnos, vagy nem, nem vagyok ilyen. Ezért leginkább Dulifuli jut eszembe magamról...:-) Most komolyan. Olyan nincs, hogy minden jó. Vagy mégis van, csak én még nem tapasztaltam? Olyan, hogy a legöbb dolog rossz, van. Tudom, mert átléltem. De, hogy minden jó?

leírom, hogy szerintem, mitől lenne minden jó...

1. egészség. nem csak nekem, hanem mindenkinek, de legalább azoknak akiket szeretek.

(ez már bukta, mert a szüleim sajnos nem teljesen egészségesek)

2. Munka. Olyan, amiben megbecsülik, megfizetik az embert...RENDSZERESEN.

(Manapság az álláshirdetések zöme MLM. Amivel nincsen semmi baj, csak...mégsem. Újból és újból nekiiramodunk valaminek, amiben ki tudnánk teljesedni, hiszünk, és letörik a szarvunkat.)

3. szerelem. Megértő, mindent elsöprő, mégis nyugodt, önfeledt érzés. Vidámság, gondolkodó, célokkal kirakott kapcsolat.

(ha van az a baj, ha nincs, az. a szerelem és a kapcsolat fázisainak egy vonalát egy másik írásomban már ismertettem. Ha nincs? Olyan nincs. Az ember kényszeredetten keresi a szenvedés forrását:-)

4. pénz. Kb. háromszor annyi kellene havonta, mint amennyit elköltök. egyharmad: rezsi, kaja, kocsi. másik harmad: szórakozás, kirándulás, utazás, ruhák stb. harmadik harmad: megtakarítás. Vicces mi? A mai világban? Egyébként, ha van, az a baj, ha nincs, az. Régi sziú (vagy tuareg?) igazság. Az első felét azért megtapasztalnám szívesen...

mégis mi a jó? Meghallgatni a kisfiamat, amikor zongorázik, megszagolni egy csokor orgonát, megsímogatni anyukámat, megvígasztalni a barátnőmet, egy hatalmasat szeretkezni, egy forróvízzel teli kádban énekelni. Ennyim van. Ez minden...

Kedves Olvasóim!

Látom a visszajelzésekből, és a statisztikából (inkább abból), hogy sokan elolvastátok agyszüleményeimet. Óriási élettapasztalatomat, pszichológiai képességemet, illetve hatodik érzékemet latba vetve, szívesen megfogalmazom világképemet, az általatok felvetett témában...magyarul: írjatok már valami témát, mert olyan gyenge vagyok agyilag mostanában, hogy nem jut az eszembe semmi :-)

Az ember lánya névnapján olyan különösen érzi magát. De persze ez az összes többi ünnepre ugyanúgy vonatkozik. Várja, hogy felköszöntsék. Velem megtörtént. Már éjfél után néhány perccel egy barátom által. Reggel hétkor sms. A barátnőm verses üzenetet küldött!!! Aztán anyuék felhívtak:...énekeltek...e-mailek, sms-ek, telefonok. Jó volt, az egész napom így telt. Egyetlen szál virágot kaptam. De számomra ez volt a legszebb ajándék. A kisfiam letépett egy kis fehér virágot a templomkertből, és felköszöntött vele. Azt mondja, ez volt ott a legszebb virág. El is tettem a kalendáriumba....

Köszönöm mindenkinek, akinek eszébe jutottam, hogy gondol rám...

     A napokban hallottam, hogy Franciaországban büntetik azokat a divatcégeket illetve raklámozókat, akik a túlzott soványságot hirdetik, illetve szépségideálként tálalják. Végre! Gondoljunk csak Marilyn Monroe-ra, Sophia Loren-re, vagy Lolo Brigida-ra de sorolhatnám! Most tényleg! 40-50 év elteltével is gyönyörűnek tűnnek. Míg ezek a csontváz, élettelen, beesett arcú droidok el fognak tűnni a homályban. Hála Istennek! Már azon aggódtam, hogy vajon nem vagyok elég trendi azzal, hogy lenyelem amit megeszek! Mondjuk van rajtam fölösleg, az biztos, de soha nem csinálnék ilyet. Az egyik sorozatban odaszól anyuci a kislányának: - Drágám olyan sápadtnak tűnsz! Éhes vagy? Akkor igyál egy kis vizet!....Valahogy így élhetnek ezek a lányok. Nem hiszem, hogy nekik ez öröm lenne. Egyszerűen ezt várják el tőlük. Sajnálom őket...Meg magunkat is, hogy állandó lelkiismeretfurdalással kell enni. Na kéremszépen, ennek most vége. Éljenek a husikák!

Tudod-e barátom, melyik a legszebb szín a világon?

Ez a szín a barna.

Persze-mondod- Barna!

Mért nem a kék? Tudod, az ég!

Vagy a zöld. Nem a föld, de fű s a rét!

És a piros? Olyan szép a piros!

Mindaz, mi tilos és a pipacs is olyan csinos.

Hát a sárga? Az aranyeső virága?

 

Mindegy barátom, az én ízlésvilágom!

Tudod, a barna azért szép, mert az ember,

Ha nincs színe, nem viszi semmire.

Ellenben, ha barna: Tudja mindazt mit a rózsaszín csak lopva, csalva.

Tudja mi a zene, a szerelem, a bántás, a gyötrelem...

Ez az mi szép! Nem kell a zöld a sárga, kék.

S ha valaki bántani akarna, vagy a szívem rossz útra csalna,

Csak belenézek a szemedbe,

S megnyugszom, mert a színe

Gyönyörű, csillogó sötét- BARNA

(cosita)

 

bocsi, hogy megint egy vers, de prózában nem tudtam volna megfogalmazni azt a megaláztatást, amit azért kellett elviselnem, mert nem vagyok "hófehér"...

 

Nyugodt kéz, remegő élet

Meleg szem, vibráló gondolat

Magas homlok, érzelmes válaszok

Felnőtt szerelem, gyerek kárhozat

 

Ez vagy nekem...

 

Bőröm tapintásától szédülve

Omlasz karjaimba

Ölelésed férfié.

Tartod hátam, mellem, fejem

Mozdulatlan pillanat.

Ó! Csak szívünk összeérne!

Vágyom rá, de nem szabad...  

 

(cosita)

    Nincs sok időm. De ma mindenképpen akartam néhány sort írni. Méghozzá a munkával kapcsolatban. Aki ismer, tudja, nem vagyok vad feminista, úgy gondolom, be kell állni a női sorba, ami számomra nem bánat, inkább öröm. Már, ha megtehetem. Manapság azonban egyszerre vagyok nő, és férfi, gyengéd konyhatündér, és pénzhajhász pasi (nem rossz értelemben). Úgy vágyom arra a "rossz" női szerepre. Egy kis takarítás, egy kis főzés, egy kis gyereknevelés, egy kis szerelem, egy kis szórakozás és nagyjából ennyi. Vissza a 18. századba! KÉRLEK ISTENEM!

    Na persze ez csak vicc, de a fele igaz. Ha "csak" ennyi lenne a napi programom, nem hívnának fel telefonon, és nem erősítenék meg az amúgy igencsak megcsorbult önbizalmamat, mondván jó vagyok a szakmámban. Számomra ez fontos. Ha már tipródtam éveket, (riportokat, filmeket, műsorokat készítettem, -vagy a másik vonal - az énekléssel eljutottam ezer helyre és bizonyos berkekben számítok mint énekes) legalább néha mondják azt, hogy : - te vagy az egyik legjobb abban amit csinálsz.

     Ez történt ma velem, mindkét szakmámban megdícsértek, elismertek. Köszönöm. Ez ad erőt. Akkor is, ha még tejbeaprítanivaló sincs...