Elmegyek templomba....mindig megfogadom. De manapság az ember lánya annyi helyre mehet. Kezdhetem a katolikus egyház megszokott, szép tornyos templomában. Padok között, térdelve, szoborhoz imátkozva, kellő pátosszal kérhetem az Urat, hogy segítsen. De, ha ez nem lenne elég trendi, mehetek a "gyülibe". Ott aztán megjelenik a szentlélek. Betölti a teret. Mindent megkapok, amire vágyom, térdelnem sem kell, és jobbnál jobb, hamar megjegyezhető rockra mélyülhetek el...magamban. Ezt még megspékelhetem azzal, hogy vasárnap délután kimehetek Erzsébetre, ahol drága cigányzenészek nyomják a dicsőítő zenét a fülembe. Na itt aztán megjön a megváltás. Hótziher. De lehet, hogy bkv-zni kellene egyik nap, mert akkor J. tanúi elmondanák a jóhírt egy perc alatt. Az öltönyös fiatalemberek is eligazíthanak zavaros életem útján. Feltéve, ha jól beszélek angolul, és elhiszem, hogy amerikaiak, itt rendes kis országunkban átültethetik hitüket belénk...Ja! És ki ne hagyjam, az aluljárók fantasztikus lehetőségét. Miszerint tömegben, hajléktalanok és más járókelők között mélyedhetek el, és kaphatok feloldozást. Most hirtelen nem jut több eszembe. Elég sok dolgot felsoroltam azt hiszem. Talán most már értitek, miért maradok itthon, és befordulva éjjel, miért csöndben, magamban mondom el bánatomat, örömömet...