Elmegyek templomba....mindig megfogadom. De manapság az ember lánya annyi helyre mehet. Kezdhetem a katolikus egyház megszokott, szép tornyos templomában. Padok között, térdelve, szoborhoz imátkozva, kellő pátosszal kérhetem az Urat, hogy segítsen. De, ha ez nem lenne elég trendi, mehetek a "gyülibe". Ott aztán megjelenik a szentlélek. Betölti a teret. Mindent megkapok, amire vágyom, térdelnem sem kell, és jobbnál jobb, hamar megjegyezhető rockra mélyülhetek el...magamban. Ezt még megspékelhetem azzal, hogy vasárnap délután kimehetek Erzsébetre, ahol drága cigányzenészek nyomják a dicsőítő zenét a fülembe. Na itt aztán megjön a megváltás. Hótziher. De lehet, hogy bkv-zni kellene egyik nap, mert akkor J. tanúi elmondanák a jóhírt egy perc alatt. Az öltönyös fiatalemberek is eligazíthanak zavaros életem útján. Feltéve, ha jól beszélek angolul, és elhiszem, hogy amerikaiak, itt rendes kis országunkban átültethetik hitüket belénk...Ja! És ki ne hagyjam, az aluljárók fantasztikus lehetőségét. Miszerint tömegben, hajléktalanok és más járókelők között mélyedhetek el, és kaphatok feloldozást. Most hirtelen nem jut több eszembe. Elég sok dolgot felsoroltam azt hiszem. Talán most már értitek, miért maradok itthon, és befordulva éjjel, miért csöndben, magamban mondom el bánatomat, örömömet...
in nomine patri
2008.05.04. 23:48
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://almodikalany.blog.hu/api/trackback/id/tr73454106
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Butros 2008.05.18. 23:16:17
Kedves cosita! Az ember mindig vágyik valamire, és sokszor nem lát más kiutat, mint a természetfeletti dolgokban való hit, valamely transzedens lénybe való kapaszkodás, amit manapság Istenhitnek nevezünk. Mindenki más-más mérték szerint kapta a hitet, amit építhetünk magunba. Érthető az, hogy te is keresed az utat, de nem biztos hogy a helyes utat választod, vagy pontosabban fogalmazva rossz a mód ahogy keresel. Ha sehol nem találod az igazságot, akkor az hasolítasz ahhoz az emberhez, aki elmegy orvoshoz, és bárhol megnyomja fáj, a végén kiderül hogy csupán az ujja tört el. Ezek az emberek arra tették fel az életüket, hogy hirdesennek valamit amiben hisznek, mégha olykor sajátos stílussal teszik is ezt, mégis van valami ami megtartó erő bennük. Ne csak őket kritizáld, néz magadba is. És ha egyedül létre vágysz, akkor ne menj közösségbe. Ha saját magadban megtalálod, amit elvesztettél, másoknak is eltudod mondani, és másokat is megfogsz érteni. Egy kapcsolatban, egy házasságba sem az a megoldás, ha már nem érzek semmit tovább állok eggyel. Ha közösségre vágysz, alkalmaszkodj, ismerd meg bensőségesebben, és ne dőlj be a közhelyeknek.
cosita 2008.05.18. 23:20:54
Kedves Butros! Köszönöm a tanácsot. Azzal van csak gondom, hogy szinte minden vallásban visszásságokat találok. Pedig szükségét érzem a vallásnak. Mindenesetre, a közösség erejében nagyon hiszek, és biztos vagyok benne, hogy minden felekezet a jót hirdeti. Tlán ezért is mindegy hova megy az ember...
Butros 2008.05.18. 23:28:00
azért találsz visszáságokat, mert minden egyházban, gyülekzetben, stb, emberek vannak, emberek alkotják. Elvárhatod a tökéletességet, de csalódni fogsz. Törekedni lehet rá, de valószínű soha nem találod meg. Abban is van igazad, hogy mindegy hogy milyen közösségbe jársz, a lényeg, hogy érezd, hogy tényleg segít, és hogy valóban boldogabb vagy tőle.
cosita 2008.05.18. 23:29:51
Ahogy ezeket a sorokat írod, úgy érzem, nem csak a vallással kapcsolatban írsz. Mintha az élet más területeire is céloznál... végülis tökéletesen igazad van. Köszönöm