Határaimat feszegetve várom a holnapot. 37 leszek.
Csak a hajam őszülésén, és fizikai fájdalmaimon keresztül jelentkezik az öregség. Egy hajfestés és nyugtató után huszonöt vagyok. Testben, lélekben. Nadrágjaim feszülnek rajtam... ez is valami. Bár az is lehet, hogy az évek alatt felhalmozódott zsír az, ami feszesen tart... és még mondja valaki, hogy nem szép a zsír... életem derekán (már megint az alkatom...) átgondolom, mit kellett volna másképp. Nem is tudom. Talán mindent. Lehetne nagy házam egy tengerparton... lehetnék híres énekesnő, vagy még híresebb híradós. Helyette ide írok a blogomba, és álmodozom a lehetetlenről... valamiről, és valakiről. egy újrakezdésről, vagy egy könnyebb jelenről.. (már megint a testzsír indexem). Mitől jó, hogy itt vagyok, ahol vagyok? hogy 37 vagyok? MITTUDOMÉN.Majd megmondom egy év múlva, amikor 38 leszek.. visszasírom én még ezeket a pillanatokat.......
