Nincs sok időm. De ma mindenképpen akartam néhány sort írni. Méghozzá a munkával kapcsolatban. Aki ismer, tudja, nem vagyok vad feminista, úgy gondolom, be kell állni a női sorba, ami számomra nem bánat, inkább öröm. Már, ha megtehetem. Manapság azonban egyszerre vagyok nő, és férfi, gyengéd konyhatündér, és pénzhajhász pasi (nem rossz értelemben). Úgy vágyom arra a "rossz" női szerepre. Egy kis takarítás, egy kis főzés, egy kis gyereknevelés, egy kis szerelem, egy kis szórakozás és nagyjából ennyi. Vissza a 18. századba! KÉRLEK ISTENEM!

    Na persze ez csak vicc, de a fele igaz. Ha "csak" ennyi lenne a napi programom, nem hívnának fel telefonon, és nem erősítenék meg az amúgy igencsak megcsorbult önbizalmamat, mondván jó vagyok a szakmámban. Számomra ez fontos. Ha már tipródtam éveket, (riportokat, filmeket, műsorokat készítettem, -vagy a másik vonal - az énekléssel eljutottam ezer helyre és bizonyos berkekben számítok mint énekes) legalább néha mondják azt, hogy : - te vagy az egyik legjobb abban amit csinálsz.

     Ez történt ma velem, mindkét szakmámban megdícsértek, elismertek. Köszönöm. Ez ad erőt. Akkor is, ha még tejbeaprítanivaló sincs...