Mitől van úgy, hogy bennem az élet meg megáll…
S majd újraindul, lendületet véve
Hogy írjam le, mi mindig megtalál?
Anélkül, hogy engedélyt kérne?
Sok a gond, meg a szenvedés e Földön?
Ezért van így mindig énvelem?
Vagy, mert tövig rághatom én a körmöm,
Mégis, mindenkor újra és újra ez jut énnekem…
Egy szó, mint száz, vagy száz szó, mint egy
Itt van megint, mit másnak csak egyszer ád az élet
Felkavaró, gyomorszaggató szent elegy
Mi elhoz a napjaimba minden jót és szépet
Felhőket és illatokat, hangokat és színeket
Kedves gesztust, bizodalmat, szóval… teljes életet
Meddig lesz így? Mindig újra kezdhetem?
Vagy egyszer csak elfogy a tűz mi belül éget
Ott állok majd, s reszketek
És már sehol sem látlak téged, ki melengeti lelkemet
Félek. Vajon jobb nekem az, amit már régóta ismerek?
De hajt a vér, az a rossz…. És míg világ a világ
Rendületlenül, újra és újra, BOLDOGAN SZENVEDEK….
/cosita/
