Három napja láttalak..Most megint a magány homályán át személem a világot, s önmagam. Azt hittem, rosszabb már nem lehet, mint 212 húsbamaró, fájdalommal teli éjjel egyedül. Pedig van rosszabb. A közöny, a gyávaság, a bú, s a bánat. Mindaz, mi elért, mert te elmentél.
Itt vagyok. Látok, érzek, fáj...
Mégis, mint madár, kinek lába földet nem ér lebegek a felhők közt, és a szúró fájdalmas szél tépi szárnyamat, eső mélyíti ráncaimat.
Nincs zene, nincs vágy, nincs béke.
Bárcsak hamar jönnél, és átemelnél hegyeken, elmélyednél bennem, s én rádtehetném fejemet, csak lélegeznénk, csak aludnánk, csak csend, csak meleg lenne.
Nem kívánok mást, csak, hogy úgy -hogy is mondjam- csak hogy úgy... legyek....veled
/cosita/ 2009.05.20
